Iggy Pop

„So many people rise and fall” – énekliIggy a Home-ban, s ha valakivel, hát épp vele kapcsolatban igaznak érzikezt a tündöklés-bukás mesét. Mert hát a Stooges-időszak után jött anagy zuhanás. Állítólag. Mert miféle zuhanás az, amelyet olyan zseniálisalbumok fémjeleznek, mintaz Idiot vagy a Lust For Life? Jobban tesszük hát, ha hanyagoljuk ezt az „egyszer fenn, egyszer lenn”típusú megközelítést, mely egyébként is a mainstream-sikerekbengondolkodók sajátja. Ők azok, akik folyton azon sopánkodnak, hogy Iggysosem „futott be” igazán. Valószínűleg soha nem is akart – az ő mércéikszerint semmiképp. S ha mégis lettek volna ilyen ábrándjai, alkatábóladódóan alkalmatlan volt rá, hogy a fél világ kedvence legyen. Ígymaradhatott meg kevesek kisajátítható Jim Osterbergje.Valami okból e könyv szerzője, a Mojo magazin jeles szerkesztője nagyonerőlteti a Jim Osterberg/Iggy Pop alteregók szembeállítását. Előbbit ameghitt barát és halk szavú poéta, utóbbit a nagyközönség számáramegalkotott rocksztár szerepével azonosítja. Nevezhették azonbanakárhogy, Iggy Stooge minden pillanatában könnyedén volt önmaga: „astreet walking cheetah with a heart full of napalm… a runaway son ofthe nuclear a-bomb… a worlds forgotten boy… the one who searches anddestroys.”