Imhotep, az afrikai

„Archeológiai detektívregény. Ez az izgalmas könyv bizonyítékkal szolgálarra, hogy a Nílus partján élő népek már több évezreddel ezelőttkifinomultabb világképpel, fejlettebb technológiával rendelkeztek, mintazt eddig feltételeztük.” – Stanley Krippner, PhDA modern Kairó északkeleti részén egy magányos obeliszk áll, amelyHéliopoliszra, az ókori világ legnagyobb tisztelettel övezett”tudásközpontjára” utal, amelynek irányítója egy főpap volt, aki egybenazoknak a megfigyelőknek a vezetőjeként is ténykedett, akiknekelsődleges feladata az éjszakai égbolt és a csillagok mozgásánakfigyelemmel kísérése volt. Az egyik ilyen főpap, az első, akinek a nevét ismerjük, aki valamennyiközül talán a legnagyobb tiszteletnek örvendett, egy bizonyos Imhotep(„ő, aki békével jő”) volt. Olyan híres és oly csodált személyiségnekszámított, hogy a fáraók korának utolsó szakaszában éppen olyantisztelettel és imádattal vették körül, akár az isteneket. Később agörögök a „Medicina atyjának” nevezték el őt, azonosítottákAszklépiusszal, és ezzel kivételes pozícióba helyezték: ő lett az egyikeazon történelmi személyiségeknek, azon valóban élt embereknek, akik nemvoltak ugyan királyok, mégis isteni státuszba emelkedtek. Imhotep évezredekkel később, 1932-ben, az eredeti, Boris Karlofffőszereplésével készült hollywoodi filmben, a Múmiában a főgonoszszerepkörében jelent meg, majd a történet 1999-es, Stephen Sommers általrendezett és Brendan Fraser főszereplésével leforgatott változatában ishasonlóképpen került bemutatásra. Mivel népszerűségét és ismertségéttekintve csupán a gyermekkirály, Tutanhamon előzi meg – egyes véleményekszerint fej-fej mellett haladnak -, Imhotep a modern popkultúra egyikközponti alakjának tekinthető, és Karloffnak, valamint Frasernekköszönhetően felkerült a „rosszfiúk” tízes listájára. Robert Bauval és Thomas Brophy jelen könyvében azonban bizonyítanikívánja, hogy az egyiptológusok és a történészek méltán emlegetik őtgéniuszként, bizonyos esetekben az építészet „felfedezőjeként”, atudomány atyjaként.