A pszichiátria történetét sokáig furcsa kettõsség jellemezte: nemcsak a gyógyítás, hanem a rend fenntartásának eszköze is volt. Az elmegyógyintézetekben laboratóriumi körülmények között mutatkozott meg társadalom és erõszak kapcsolata, ez a viszony pedig sok mindent elárul egy történelmi korszak normarendszerérõl és gyakorlatáról.
Történetek sora mutatja meg, hogy nem csupán a késsel hadonászó, õrültnek minõsített ember viselkedhet erõszakosan, és nem is csak a rá irányuló kényszer minõsülhet erõszakosnak; egyes beavatkozások éppúgy járhatnak súlyos következményekkel, ahogyan az elmaradásuk is. Az intézmény falain belül töltött idõ, egyéni élethelyzettõl függõen, megélhetõ börtönbüntetésként, de nyújthat akár menedéket is a külvilág elõl.
Könyvünk az 1877 és 1966 közti majdnem egy évszázadra vonatkozóan vizsgálja a pszichiátria és az erõszak kapcsolatát Magyarországon a korabeli szakirodalom, a sajtónyilvánosság, valamint a lipótmezei elmegyógyintézet példáin keresztül. Az egyes esetek morális dilemmákra világítanak rá, szükségképpen eljutunk ugyanis azokhoz az alapvetõ kérdésekhez, hogy miként gondolkodunk a normától való eltérésrõl, a társadalmi felelõsségrõl, és végsõ soron magáról az emberrõl.
CSIKÓS GÁBOR PhD. történész, pszichológus. Tanulmányainak rendre visszatérõ kérdése az, hogy az egyes társadalmi változások miként hatnak az egyénre, és ebben a folyamatban milyen szerepet kap a pszichológiai tudás.
