Égszínkék

„A novella egy ablak. A szerző néz ki rajta, és azt az embert figyeli, aki elsétál előtte abban a fél percben. Nem az számít hogyan fogalmaz, hanem az, mit vesz észre a külvilágban, érzékeli-e a kutat és az ingát, és aztán égeti-e a vágy, hogy elmesélje bárkinek. Mindenkinek.A legnagyobb novellaírókat nem a tolluk, hanem a szemük emelte a magasba. Az olvasók nem a komplexitást keresik, hanem önnön érzéseik megfogalmazását.Kiss Edina meglátja az Égszínkékben a családi átkot, a Csillagtolvajban a félelmet, a Repedésben az álnok szeretőt. Kiss Edinának van ablaka.” Nádasi Krisz