Szegény anyám, ha látnám

Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színészMiskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádiószerkesztője. Többnyire újságíró. Közben pedig anya nehezített terepen. Erről szól a könyv.Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatoklevonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út,amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azttudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majdkijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogymegírtam ezt a könyvet biztosan van valami értelme. Talán csak annyi,hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percremegnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincsbiztonságban. Szerintem nincsenek jó megoldások, csak ösztönöspróbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat abőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni.Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről vanszó.Azt hiszem, rengeteg módja van annak, hogy egy szülő alkalmatlanná tegyea gyerekét az életre. Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe azadottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csakazért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosságterhét, jelentős bűn.