Szellemkócsagok

Acsai Roland fittyet hány a fizika törvényeire. Nála csak a szívgravitációja létezik. Az apró dolgok a végtelenbe tágulnak, a nagyokkézzelfoghatóak lesznek. Eddig is hangsúlyosan jelen volt művészetében atermészetköltészet, de most a táj helyett az állatokat állítja figyelmefókuszába. Azokat az élőlényeket, amik velünk együtt léteznek ésosztoznak az élet nagy csodájában. Az állatok észrevétlenül válnakallegóriákká nála, de mindig valami általános érvényű igazságkifejezőivé lesznek, mint a kötet részét képező epikus költeményben, aSólyomregényben. A versekben felbukkan lánya gyerekkora, amit asajátjával hasonlít össze. Az apaság ritka versei ezek. Akik AcsaiRolandot a szerelmi lírájából ismerik, azok sem maradnak olvasmánynélkül, mert az utolsó előző ciklus legújabb megejtő és pontos képekkeldolgozó szerelmes verseit foglalja össze. A kötet egy lírai hangvételűNó-drámával zárul, ami akár egy hosszú vers is lehetne, és aszívcseréről szól. Hogy mit jelent ez pontosan? A drámából kiderül… k